Kérdés
Mi a teendő, ha a házas felek nem tudnak megegyezni a tized fizetését illetően, vagy eltér a véleményük arról, hogy mennyit adjanak?
Válasz
Mikor a házas felek nem értenek egyet a tized fizetésének kérdésében, akkor az akár komoly vitákhoz is vezethet. Először fontos megértenünk azt, hogy az újszövetségi keresztények nem kötelesek jövedelmük tíz százalékát helyi gyülekezeteknek vagy az általuk támogatott más gyülekezeteknek adniuk. Isten a tizedfizetés intézményét még Ószövetségi környezetben rendelte el. A tized megadása már a törvény kinyilatkoztatása előtt is gyakorlatban volt (1.Mózes 14:20), Mózes 3. könyvének 27:30-as igehelye pedig azt mondja ki, hogy a föld gyümölcseinek, azaz minden terménynek, a tizede annak tulajdonosát, vagyis az Urat, illeti. Az 5.Mózes 14:22-ben Mózes így közvetíti Isten akaratát választott népe felé: „Esztendőről esztendőre tizedet végy a te magodnak minden terméséből, a mely a te meződön terem." Izráel népe minden jövedelmének tized részét jelképesen vissza kellett szolgáltatnia az Úrnak. A tizedet a bizonyság sátrának fenntartására fordították, később pedig a templomot és a benne szolgálatot végző Lévita papságot segítették vele, hiszen ők — a többi törzstől eltérően — nem kaptak örökségül földterületet, hiszen az ő örökségük az Úr.
Napjainkban a tized és más felajánlásaink az Istennek felkínált szeretet-áldozataink részét képezik, és hálaadásként szolgálnak mindazért az áldásért, melyben Isten minket részesít. Nem vagyunk már az ószövetségi törvények köteléke alatt, hanem a kegyelem korát éljük. Ebben az értelemben a tized és más felajánlásaink Isten földi munkájának támogatására szolgálnak a helyi gyülekezeteinkben, missziós célok elősegítésére valamint szegényeink és elesettjeink istápolására.
Mikor Isten céljai teljesülésére adunk, akkor ezt mindig örömteli szívvel tegyük: „Azt mondom pedig: A ki szűken vet, szűken is arat; és a ki bőven vet, bőven is arat. Kiki a mint eltökélte szívében, nem szomorúságból, vagy kénytelenségből; mert a jókedvű adakozót szereti az Isten" (2.Korinthusbeliekhez 9:6-7). A kötelességből, vagy jóvátételként adott adomány nem hoz szellemi gyümölcsöt, és a háztartásunkra sem száll így áldás.
Isten földi rendjében a férj és feleség egy szerves egységet alkot (Márk 10:8). Ideális esetben a házastársak megbeszélik, hogy pontosan milyen helyekre és mennyi pénzt adjanak, tehát a döntést bibliai alapokra helyezve, közös beleegyezéssel hozzák meg. Ha azonban nem jutnak kompromisszumra, akkor a feleség nem veheti magára férjének döntési szerepét, nem dönthet úgy, hogy ő ad olyan helyekre, ahová a férje nem akar adni, és épp így azt sem döntheti el, hogy egyes célokra felhagy az adakozással. Ha a feleség mégis így tenne, akkor átvenné a férj házasságban betöltött vezetői szerepét, ami Isten rendje szerint van. A feleségnek engedelmeskednie kell Isten rendelésének, és alá kell vetnie magát Isten akaratának (Efézusbeliekhez 5:22). A férjekre ugyanez vonatkozik, azaz nekik is alá kell vetniük magukat Isten rendeléseinek és önzetlenül kell szeressék feleségük (Efézusbeliekhez 5:22-23). A férj bölcsen jár el, ha imában körültekintően körbejárja felesége véleményét, végső soron azonban az Úr vezetésére kell hallgatnia. Ha a házas felek bármelyike hitetlen, akkor is ez az elv van érvényben. A család fejeként a férj viseli a végső felelősséget az adakozással kapcsolatos minden döntésért.
Az Isten rendjének való szívbeli engedelmesség áldást hoz és növeli a kegyelemben való hitbéli állhatatosságunkat is. Isten útjai valóban sokszor kifürkészhetetlenek, mi azonban bizalmunkat Őbelé vetve szemlélhetjük tevékenykedését, anélkül hogy mi magunk akarnánk kijavítani a helytelennek ítélt dolgokat. Sámuel első könyvében megtaláljuk ezt az örök rendelést: „Sámuel pedig monda: Vajjon kedvesebb-é az Úr előtt az égő- és véres áldozat, mint az Úr szava iránt való engedelmesség? Ímé, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél" (1.Sámuel 15:22).
English
Mi a teendő, ha a házas felek nem tudnak megegyezni a tized fizetését illetően, vagy eltér a véleményük arról, hogy mennyit adjanak?
