Kérdés
Mit jelent az, hogy legyünk vedégszeretőek, mert könnyen lehet, hogy így angyalokat látunk vendégül (Zsidók 13:2)?
Válasz
A Zsidókhoz írt levél írója egy rendkívüli ösztönzés által buzdítja a hívőket a vendégszeretetre: "A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek – tudtukon kívül – angyalokat vendégeltek meg" (Zsidókhoz írt levél 13:2, KAR 2011). Ez a bátorítás egy tágabb tanítás részét képezi, mely a keresztényi szeretet hitbéli testvéreink felé való (tevőleges) kimutatásáról szól.
A testvéri szeretet kimutatása azt jelenti, hogy úgy bánunk hitbéli testvéreinkkel, mintha ők is családtagjaink lennének. A hívők, többek között, úgy tehetik meg ezt, hogy adnak a keresztény lelkészek és misszionáriusok szükségleteinek betöltésére, és vendégszeretetet tanúsítva feléjük vendégül látják őket otthonukban.
Az első században az utazók számára gyakran nem álltak rendelkezésre szálláshelyek, különösen a kisebb városokban. Ha voltak is valamiféle szállások, azok jellemzően drága, erkölcstelen, és nem éppen higiénikus létesítmények voltak. Így tehát gyakori volt, hogy az utazók egy barát vagy egy családtag otthonában szálltak meg.
Az EFO egyszerűbb nyelvezetű fordításában így szól a Zsidókhoz írt levél 13:2 igeverse: "A vendégszeretetről se feledkezzetek el! Voltak, akik angyalokat vendégeltek meg anélkül, hogy észrevették volna". Ez az igeszakasz közvetlenül utal Mózes első könyvének 18. és 19. fejezetére, melyekben annak lehetünk tanúi, hogy Ábrahám és Lót is vendégszerető volt bizonyos titokzatos látogatókkal, akik valójában Isten által küldött követek voltak. Ábrahám és Lót tehát szó szerint angyalokat vendégelt meg. A Zsidókhoz írt levél szerzője ugyanezt az elvet közvetíti: jobb, ha megnyitjuk otthonunk ajtaját az arra rászoruló vendégek előtt, sem mint hogy azt kockáztassuk, hogy megbántjuk Istent, mert barátságtalanul bánunk küldötteivel.
Isten szolgáitól, akik misszionáriusként és lelkészként utaznak, több áldás árad ki, mint amennyit tőlünk kaphatnak. A hívők ezért nagylelkűen kell támogassák őket, és segítségükre kell legyenek munkájuk végzésében (1Korinthus 9:11-14; 16:17). Pál apostol így utasította a galátziabeli gyülekezet tagjait: "Akit Isten beszédére tanítanak, az viszonozza ezt a tanítójának, ossza meg a javait vele!" (Galata 6:6, EFO). Timótheusnak pedig egy ízben azt magyarázta, hogy a gyülekezet vezetőjétől megkövetelt tulajdonságok egyike, hogy "vendégszerető és jó tanító" legyen (1Timótheus 3:2, EFO).
Jézus maga is megerősítette az idegenek vendégül látása elvének fontosságát. Azt mondta, hogy amikor megtagadjuk az Úr szolgájától, a rászorulóktól, az idegenektől, az éhezőktől, a szomjazóktól, a betegektől, valamint "az én legkisebb atyámfiai"-tól a segítségét, akkor voltaképp magától az Úrtól tagadjuk meg azt (Máté 25:35-45). Amikor vendégül látjuk az idegeneket, azzal Urunk, Jézus Krisztus felé tanúsítunk vendégszeretetet, és egyben a testvéri szeretetről teszünk bizonyságot.
Az igazi testvéri szeretet nem áll meg a puszta szavak szintjén, hanem az emberi együttérzés tettei által teszi magát láthatóvá. Azzal, hogy megnyitjuk otthonunk ajtaját a látogatók előtt, és javainkat bőkezűen továbbadjuk, egymás iránti szeretetünket és Isten iránti hűségünket bizonyítjuk: "Szeretett barátom, hűségesen cselekszel, amikor segítesz a testvéreidnek, még akkor is, ha személyesen nem ismered őket. A hozzánk látogató testvérek elmondták az itteni helyi gyülekezet előtt, hogy milyen szeretettel voltál irántuk. Kérlek, hogy Istennek tetsző módon segítsd a testvéreket útjuk folytatásában, mert ők Krisztus szolgálatára indultak útnak, és a hitetlenektől semmit sem fogadtak el. Ezért nekünk, hívőknek kell őket segítenünk, hogy munkatársaik legyünk az igazságban" (3János 1:5-8, EFO).
Manapság abban is megtalálhatjuk az idegenek iránt való vendégszeretet lehetőségét, ha vendégül látjuk az utazó lelkészeket és misszionáriusokat, meghívjuk keresztény testvéreinket az otthonunkba egy tál meleg ételre, és otthont adunk egy imaórának vagy egy Biblia-tanulmányozásnak.
"Isten népét segítsétek adományaitokkal, ha szükségük van rá! Gyakoroljátok a szíves vendéglátást!" - buzdít ma is Pál apostol (Róma 12:13, EFO). Soha nem tudhatjuk, hogy egy idegen befogadásával nem az Úr egy angyalát látjuk-e éppen vendégül. Abban viszont biztosak lehetünk, hogy Krisztusban élő testvéreink iránt való melegszívű és nagylelkű vendégszeretetet által az Úr akaratának engedelmeskedünk, és hozzá vagyunk hűségesek.
English
Mit jelent az, hogy legyünk vedégszeretőek, mert könnyen lehet, hogy így angyalokat látunk vendégül (Zsidók 13:2)?
