Kérdés
A Jézus vérére való hivatkozás valóban egy bibliai tanítás?
Válasz
A Jézus vérére való hivatkozás szükségessége egy olyan tanítás, ami a korai Word of Faith-mozgalomra (a hit szava) vezethető vissza. Mikor egyesek imában Jézus Krisztus vérére hivatkoznak, akkor egy olyan vallásos gyakorlathoz folyamodnak, melynek során Jézus Krisztus erejét és hatalmát maguknak „igénylik". Hitük szerint bármilyen problémát meg tudnak szüntetni, ha így kezdik az imát: „Jézus Krisztus vérét hívom erre és erre a személyre/dologra..."
A Jézus vérére való hivatkozás azonban minden bibliai alapot nélkülöz. Erre a gyakorlatra a Szentírásban egyetlen egy példát sem találunk. Akik Jézus vérét hívják, úgy csinálnak, mintha ezek a szavak valami varázsige részét képeznék, vagy mintha ezen szavak használata által imájuk erősebbé válna. Az imáról való ezen tanítás nem más, mint egy félrecsúszott eretnek tan. Ezek szerint az ima nem több, mint Isten manipulálása, hogy megkaphassuk, amit mi akarunk, ahelyett hogy Isten akaratának minél teljesebb érvényesülését kérnénk életünkbe. Az egész Word of Faith-mozgalom arra a hazug tanításra épül, hogy a hit valójában egy személytelen erő, így ha elég „hit-erővel" imádkozunk, akkor Isten garantálja az egészséget, a gazdagságot, és a boldogságot, továbbá, hogy minden helyzetben az összes gondunkat egy varázsütésre eltünteti majd. Ezen felfogás szerint Isten tehát csak egy ima-automata (felül bedobom az imát, alul pedig kiadja, amit akarok), nem pedig az a szuverén, szent és tökéletes Isten, akinek a Biblia kijelenti Őt.
Mindazok, akik ezt a Word of Faith hamisságot tanítják, az emberre úgy tekintenek, mint egy magasztos, emelkedett lényre. Szerintük emberként „jogunk" van arra, hogy az életünkbe parancsoljunk mindent, amit csak jónak tartunk, Isten pedig majd „aláfekszik" a mi akaratunknak. Ez éles ellentétben áll a bibliai hit azon példájával, melyet Pál apostol hagyott ránk számos üldöztetése, sűrű megveretése, bebörtönzése és sikertelen halálraköveztetései által. A Timótheushoz írt második levélben Pál apostol így szól: „De mindazok is, a kik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak" (2.Timótheushoz 3:12). A Word of Faith tanítása szerint azonban ha szenvedünk, vagy betegek vagyunk, vagy a bűnnel vívódunk és alulmaradunk, akkor nem hiszünk eléggé, vagy nem parancsoltuk életünkbe Jézus vérét, ami ugye a mi jogos jussunk. Pál apostol üldöztetései és bírósági beidézései során érdekes módon soha nem hivatkozott Jézus vérének erejére, vagy nem követelte azt, ami neki állítólag jár. Ezek helyett a Jézus Krisztusba vetett megingathatatlan hite az, ami mind a mai napig átsüt az Újszövetség lapjain. „... tudom, kinek hittem, és bizonyos vagyok benne, hogy ő az én nála letett kincsemet meg tudja őrizni ama napra (2.Timótheushoz 1:12)
Pál azt mondja magáról, hogy „én megtanultam, hogy azokban, a melyekben vagyok, megelégedett legyek. Tudok megaláztatni is, tudok bővölködni is; mindenben és mindenekben ismerős vagyok a jóllakással is, az éhezéssel is, a bővölködéssel is, a szűkölködéssel is. Mindenre van erőm a Krisztusban, a ki engem megerősít (Filippibeliekhez 4:11-13). Pál egyedül Jézus Krisztusba vetette minden hitét, így mély meggyőződésből mondhatta: „És megszabadít engem az Úr minden gonosz cselekedettől, és megtart az ő mennyei országára; a kinek dicsőség örökkön örökké! Ámen"(2. Timótheushoz 4:18)
A vérre való hivatkozás szokásos gyakorlatának sokkal több köze van a miszticizmushoz (varázsigék hangos mantraszerű ismétlése annak a hitében, hogy azok majd működnek), mint a bibliai imához. Bizonyos szavak puszta kimondása nem teszi imáinkat varázsütésre erőteljesebbé. Jézus Krisztus vérének hívása továbbá nem szükséges a Sátán feletti győzelemhez. Sátán már legyőzetett, és ha valóban újjászülettünk, akkor Sátánnak nincsen hatalma felettünk, legfeljebb annyi, amit Isten saját dicsőségére megenged. A Kolossébeliekhez 1:13-14 ezt nagyon világosan fejezi ki: „A ki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába; Kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneinknek bocsánata.
Ahelyett hogy Jézus vérére hivatkoznánk-, annak az erejét hívnánk-, vagy azt több hatalomért és oltalomért egyenesen beleparancsolnánk az életünkbe, a keresztényeknek a következő parancsnak kellene engedelmeskedniük: „Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek (Jakab 4:7). Ahelyett, hogy az ima egy teljesen bibliátlan, sőt biblia-ellenes, modelljét vennénk át, jól tesszük, ha követjük a Szentírás világos tanítását, és törekszünk egy Istennek tetsző tiszta életet vezetni. Helyesen járunk el akkor is, ha minden gondolatunkat Jézus Krisztusban ejtjük foglyul, és nem adunk a bűnnek egy talpalattnyi teret sem. Emberként persze elbukunk, de ekkor újra megvallhatjuk bűneinket Istennek, hiszen Ő nem fárad bele megbocsátani nekünk és újra felállítani minket. Tegyük fel minden nap Isten teljes fegyverzetét, mint ahogyan azt az Efézusbeliekhez Írt levél 6:13-17-ben találjuk.
A Biblia számos útmutatást ad, hogy miképp lehetünk győzedelmesek Jézus Krisztussal (a bűn felett) életünkben. A Jézus Krisztus vérére való hivatkozás gyakorlata bizonyosan nem tartozik ezek közé. Jézus Krisztus vére tisztára mosott bennünket, Ő ami főpapunk, és Ő „... a közbenjáró is Isten és emberek között", Aki „mindenha él, hogy esedezzék érettök" (Zsidókhoz 7:25) Az Ő bárányaként már régen szárnyai oltalma alatt vagyunk. Mindennapi életünkben napról napra Őreá kell szegeznünk tekintetünket, és bíznunk kell abban, amit megígért és amit már megadott.
English
A Jézus vérére való hivatkozás valóban egy bibliai tanítás?
