Kérdés
Miért volt szükség vérre az ószövetségi áldozati rendszerben?
Válasz
A teljes Ószövetség minden egyes könyve arra a nagy áldozatra mutat előre, melynek keretében Jézus Krisztus letette értünk életét. Mózes harmadik könyvének 17:11 igehelyén találjuk azt a központi állítást, ami a vér az áldozati rendszerben betöltött szerepét értelmezi. Isten ekképpen jelentette ezt ki Mózesnek: "... a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést."
Az áldozat nem más, mint egy érték meghatározott céllal, konkrét okból való felajánlása. Az engesztelő áldozat pedig egy elkövetett vétek, bűn, vagy sértés kompenzálására hivatott. Ennek tudatában a Mózes harmadik könyvéből idézett iménti igerészt akár így is olvashatjuk: “Én adtam nektek (a teremtményem életét, ami a vérében van), hogy engesztelést szerezhessetek magatoknak (azaz hogy elfedje mindazt a sértést és bűnt, amit ellenem követtetek el)” – mondja Isten. Ebből az is következik, hogy mindazok bűneit, akik igénybe veszik maguknak ezt a véráldozatot, mintegy elfedi a vér, és ezáltal megszabadulnak azok örök következményétől.
Az ószövetségi időkben élő izraeliták persze még nem ismerhették az Úr Jézust, mint ahogyan arról is csak homályos elképzeléseik lehettek, hogy helyettük (is) meg fog halni, és hogy fel fog támadni. Azt viszont Isten kijelentett Igéje alapján kétség nélkül hitték, hogy Isten Megváltót fog küldeni értük. Az Ószövetség hasábjain található száma-sincs áldozat valójában Jézus Krisztus egyszer és mindenkorra elegendő, tökéletes áldozatának (időben) előrevetülő árnyéka volt. A véráldozatnak az volt a szerepe, hogy emlékeztesse az izraelitákat (és közvetetten az egész emberiséget), hogy az ő bűneikért egy teljesen ártatlan lénynek kell meghalnia, hogy engesztelés nélkül nincsen bűnbocsánat. A vér kiontása tehát csupán egy helyettesítő aktus, hiszen a bikák és bakok vére nem volt képes végleg elvenni a bűnt. Ezek ismeretében a 3.Mózes 17:11 utolsó passzusát olvashatjuk akár úgy, hogy "a vér a benne lévő élet árán képes engesztelést szerezni" (vagyis az állat élete által), de olvashatjuk úgy is, hogy "a vér egy másik életért szerez engesztelést" (azaz Jézus Krisztus önnön kiontott vére által ad életet a bűnös embernek).
A Zsidókhoz írt levél 9:11-18 igerész is megerősiti, hogy a vér - jelképes értelemben - az élettel azonos, és a 3.Mózes 17:11 igét közvetlenül az Úr Jézus Krisztus áldozatára vonatkoztatja. A 12. igevers világosan állítja, hogy az ószövetségi véráldozatok csupán időlegesek voltak, és hogy csak részben és átmenetileg voltak képesek engesztelést szerezni a bűnökért. Pontosan ezen okokból kifolyólag kellett azokat évről-évre megismételni. Mikor azonban Krisztus szellemi-, és már nem csupán testi értelemben lépett be a Szentek Szentjébe (a mennyei szentélybe, nem pedig az emberkéz által épített sátorba, mint azt a főpap tette), akkor önnön vére által mindörökre engesztelést szerzett a bűnökért. Ezzel minden más jövőbeli áldozatot feleslegessé tett. Jézus Urunk, utolsó leheletével, pontosan erre utalt, mikor haláltusája végén ezt mondta: "Elvégeztetett" (János 19:30). A bikák és bakok vérére, vagy más áldozatra tehát azon pillanattól fogva már semmi szükség sincs. Jézus Krisztus minden bűnünkért kiontott vérének hit általi elfogadásával állhatunk csak meg Isten előtt. Az Ő igazságának palástjába öltözve bűneink mezítelenségének minden rútsága elfedetik (2.Korinthusbeliekhez 5:21).
English
Miért volt szükség vérre az ószövetségi áldozati rendszerben?
