Kérdés
Mi az a viselkedésterápia, és biblikusnak tekinthető-e?
Válasz
Keresztények körében sok különféle nézet létezik a pszichológiát illetően. Néhányan olyan legitim tudományterületként fogadják el, amely az életben felmerülő problémák áthidalásában használható segítséget nyújt az embernek. Mások viszont élből elutasítják. Egyéb tudományterületek művelői szintén megosztottak azt illetően, hogy a pszichológia hatékonynak tekinthető-e, vagy sem; a pszichológia több tekintetben is inkább egy olyan művészeti formához hasonlítható, ami nem mindig alapul mérhető bizonyítékokon. A behaviorista iskolából kinövő viselkedésterápia ebből a szempontból különbözik az egyéb terápiás megközelítésektől. Azáltal, hogy a behaviorizmus a tudományos módszertant helyezi előtérbe, a hagyományos diszciplínák klubjában is szalonképesebbé vált. A keresztény hívek biblikus módon élhetnek a viselkedésterápiával, ha annak hibái a Biblia tanításának fényében kerülnek korrekcióra.
A viselkedésterápia rövid kifejtése
Az első viselkedéselméleti teoretikusnak B. F. Skinner és Albert Bandura tekinthető. A viselkedésterápiát tisztán önmagában csak ritkán alkalmazzák, bizonyos koncepcióit és technikáit jellemzően más elméletek gyakorlati bevetése mellett foganatosítják.
A behavioristák, azaz a viselkedésterápia teoretikusai, az embert egyidejűleg tekintik az őt körülvevő környezete termékének és létrehozójának. A viselkedésterápia célja abban áll, hogy növelje a személy saját környezetére adott adekvát reakcióképességét. A viselkedésterápia messzemenőleg a tudományos módszertanra támaszkodik, és inkább az aktuálisan fennálló életvezetési/viselkedésbeli problémákkal foglalkozik, mint sem azok múltbeli forrásaival. A kliensektől azt várják el, hogy annak érdekében vonódjanak be a terápiában, hogy aktívan megváltoztassák nem-adaptív, azaz a környezeti körülményeikhez rosszul illeszkedő viselkedésmintáikat.
A viselkedésterapeuta egy a test gyógyítására szakosodott terapeutához hasonlóan jár el: beazonosítja a problémát, majd megoldási javaslatokat tesz a feltárt probléma megszüntetésére. A viselkedésterapeuták az ún. ABC-modell segítségével magyarázzák, hogy egy ún. “előzetes esemény” hogyan hat ki a jelen “viselkedésre”, az pedig milyen “következményeket” von maga után (lásd az angol eredetiben - A: antecedent event – előzetes esemény, B: behavior – viselkedés, C: consequence - következmény). A viselkedésterapeuták olyan technikák bevetésével segítenek klienseiknek az adott viselkedésminta megváltoztatásában, mint a klasszikus kondicionálás (lásd Pavlov és kutyái), az operáns kondicionálás (megerősítés, büntetés, generalizáció, valamint shaping, azaz alakítás), az expozíció (“mélyvíz-technika”) és az ún. szociális tanulás.
A viselkedésterápia kommentálása a Biblia fényében
A behaviorista megközelítést már sok pszichológus is túlságosan redukcionistának (leegyszerűsítő, kivonatoló jellegű) találta, így azzal a keresztényeknek is adódhatnak problémái. A viselkedésre gyakorolt környezeti hatásokra való kizárólagos összpontosítás túlontúl leegyszerűsíti az emberi személyiség valós komplexitását. Az ember végtére több, mint a különféle környezeti ingerekre válaszreakciót adó mechanizmusok összege. Az emberi viselkedésnek igen sok árnyalata van, a behaviorizmus viszont túlságosan leegyszerűsíti vizsgálata tárgyát (részben azért, mert az így mérhetővé válik – lásd a tudományos módszertan alapvető premisszáját). A keresztény híveket már az is gondolkodóba kellene ejtse, hogy a behaviorizmus a naturalizmuson alapszik, és ezért kevés-, vagy semmi teret nem hagy Isten létezésének illetve a spiritualitás bármiféle koncepciójának.
A behaviorizmus azonban minden tökéletlensége ellenére is egy bizonyos tekintetben fején találja a szöget. A Biblia maga is hivatkozik arra, hogy a (társas) környezetünk hatással van ránk: “Ne tévelyegjetek. Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok” (1.Korinthusbeliekhez 15:33). Isten többek között azért utasította az izraelitákat, hogy pusztítsák el a környező meghódított nemzeteket, mert előre látta, hogy a pogány kultúra negatív hatással lesz rájuk. Pál apostol arra vonatkozólag is közvetít figyelmeztetéseket, hogy ne társuljunk olyan emberekhez, akik a híveket elvonják Istentől, és ne tegyünk olyan dolgokat, amelyek rombolólag hathatnak hívő testvérünk hitére (1.Korinthusbeliekhez 5:6-13; 10:14; 1.Timótheushoz 4:7, 14-16; Rómabeliekhez 14:13).
A Biblia természetesen nem ellenzi a rossz viselkedésminták módosítására való törekvést, mint ahogy azt sem, hogy a viselkedésünket meghatározó elemek részletes feltárása által több tudatos döntést hozhassunk életünket illetően (1.Timótheushoz 4:7, 10; Rómabeliekhez 12:1-2; Galátziabeliekhez 5:1). Isten követése azonban nem arról szól, hogy keményen meg kell dolgoznunk azért, hogy viselkedésünk helyes legyen, és így végre Isten tetszésére lehessünk. Jézus nem azért jött, hogy a rossz viselkedésmintáktól szabadítson meg minket, hanem hogy a bűneink végső következményéből, vagyis az örök halálából váltson ki minket. Az egyes viselkedésmódosítási technikák persze segíthetnek a bűnös óemberi természetükkel birkózó keresztény híveknek, azonban a teljes siker eléréséhez elengedhetetlen, Szent Lélektől származó erőt semmi sem helyettesítheti (Galátziabeliekhez 5:16; János 15:5).
Megjegyzésként álljon itt, hogy a jelen cikkünkben bemutatott ismeretek jó része a következő, magyar fordításban meg nem jelent könyvekből származnak: Modern Psychotherapies: A Comprehensive Christian Appraisal, írta Stanton L. Jones és Richard E. Butman, valamint Theory and Practice of Counseling and Psychotherapy, írta Gerald Corey.
English
Mi az a viselkedésterápia, és biblikusnak tekinthető-e?
