Kérdés
Hogyan reagáljak a viszonzatlan szerelemre?
Válasz
A viszonzatlan szerelem számos regény, tévéműsor és film témája, és a legtöbb ember átesik életében a viszonzatlan szerelem egy-két epizódján. A viszonzatlan szerelem kezdődhet gyermeki fellángolásként egészen fiatal korban, a korai felnőttkorra viszont már túlságosan erősek lehetnek ezek az érzések, úgy hogy azok felbontott eljegyzésekhez, viszonyokhoz és depresszióhoz vezethetnek. A viszonzatlan szerelem átélése alól a keresztények sem mentesülnek - hogyan kell tehát reagálnunk, amikor ez történik velünk?
Először is azt kell megértsük, hogy a viszonzatlan szerelem egy veszteség. El kell fogadnunk annak tényét, hogy amikor szeretünk valakit, aki nem viszonozza a szerelmünket, gyakorlatilag gyászba esünk. A gyász egy lehengerlően erős érzés, mégis a sebzett szív gyógyításának szükséges eleme. Vannak veszteségek, amelyek hatalmas személyes fájdalommal járnak, amit csak tovább mélyít, hogy nem mindig szeretünk beszélni róluk. Akik egy szerettük halálát gyászolják, azokat általában együttérző barátok és családtagok veszik körül és támogatják. Nyíltan beszélhetnek a veszteségükről, és együttérzésre és empátiára találhatnak. Ha veszteségünk viszont magánjellegű, mint például egy vetélés, egy erkölcsi kudarc vagy egy viszonzatlan szerelem esetén, akkor gyakran egyedül gyászolunk.
A viszonzatlan szerelem gyászolása hasonló a meg nem született gyermek elvesztésének gyászához. Szomorúak vagyunk annak az elvesztése miatt, ami kialakulhatott volna. Kénytelenek vagyunk elengedni egy gyönyörű álmot, amely már soha nem válik valósággá. A viszonzatlan szerelemmel járó elutasítás és méltatlanság érzései miatt is fájdalmat érzünk. Az összetört szív gyógyulásához idő kell, épp ahogyan egy fizikai sérülés gyógyulása is némi időbe telik. Végül azonban békét találhatunk abban a tényben, hogy a dolgok soha nem fognak pont úgy alakulni, ahogy mi szeretnénk.
Ha a gyász kezdeti szakasza már lecsengett, folytathatjuk a gyógyulást azzal, hogy bánatunkat hálaadássá alakítjuk. Megvan az oka annak, hogy a valaki iránt érzett szerelmünk nem talált viszonzásra, ezért hálát adhatunk az Úrnak, hogy megvédett minket egy nem megfelelő párkapcsolattól. Nyilvánvaló, hogy a kapcsolatnak így nem kellett létrejönnie, ezért elnehezült szívünkben hálaadás buzoghat fel azáltal, hogy felismerjük, hogy voltaképp meg lett akadályozva, hogy nagy hibát kövessünk el. Minden helyzetben hálát kell adnunk, nem azért, mert Istennek szüksége van a hálára, hanem azért, mert nekünk van szükségünk arra, hogy hálával adózzunk (1.Thesszalonikabeliekhez 5:18). A hálaadás, még akkor is, amikor fájdalmat érzünk, helyes kapcsolatban tartja a szívünket Istennel. Emlékeztet bennünket arra, hogy még mindig Ő a főnök, Akinek pontos terve van (lásd Ézsaiás 46:9-11).
Vigyáznunk kell, hogy a viszonzatlan szerelmet nehogy a saját személyiségünk értékére vonatkozó kijelentésnek tekintsük. Az elutasítottság fájdalma normális, de nem rágódhatunk rajta örökké. Bár a szomorúság és a csalódás egészséges és átmeneti, a Sátán azt szeretné, ha az alacsony önértékelés az új identitásunkká válna. Azt sugallja nekünk, hogy mivel az a személy nem szeretett minket, senki más sem fog, hiszen mi valójában szerethetetlenek vagyunk. Méltatlanságunkat alátámasztandó Sátán számos “bizonyítékot” fog felhozni. Nekünk ezért fel kell ismerjük taktikáját, hazugságait pedig szándékosan vissza kell utasítsuk (2.Korinthusbeliekhez 10:5). Sátán hazugságait Isten igazságával kell helyettesítsük. Segíthet, ha kinyomtatjuk ezeket az igazságokat, hogy szem előtt tarthassuk őket:
• Isten annyira szeretett engem, hogy a Fiát adta értem (János 3:16).
• Isten az, Aki bennem munkálkodik, és olyanra formál, amilyennek Ő akar engem látni (Filippibeliekhez 2:13).
• Minden dolog (még ez is) javamra válik, ha szeretem Istent, és az Ő akaratának érvényesítésére törekszem az életemben (Rómabeliekhez 8:28).
• Isten közel van hozzám, amikor fájdalmat érzek, és most is gyógyítja a szívemet (Zsoltárok 34:19).
• Isten minden szükségemet kielégíti, még a szeretetet is, ezért bízom rá azt (Filippibeliekhez 4:19).
Fontos, hogy tovább kell lépnünk. A viszonzatlan szerelem szúró érzést hagy maga után, ami egy ideig megmarad, de mégsem kell folyton a gondolatainkba idézzük. Búcsút mondunk neki, és aztán célba vesszük mindazt, amit Isten a jövőre tartogat számunkra. Jönnek majd más szerelmek, más lehetőségek, más emberek, akikről most még semmit sem tudunk. Lesznek fordulatok, meglepetések és örömök, így jó, ha felkészítjük szívünk arra, hogy mindezt befogadjuk. A Filippibeliekhez írt levél 3:13-14 lehet a mantrája azoknak, akik épp egy viszonzatlan szerelemből épülnek fel: “...egyet cselekszem, azokat, a melyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, a melyek előttem vannak, nékik dőlvén, czélegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.”
English
Hogyan reagáljak a viszonzatlan szerelemre?
