Kérdés
Mit jelent, hogy Isten vonz minket az üdvösségre?
Válasz
A legegyértelműbb igevers, amely Isten vonzásáról beszél, az a János 6:44, amelyben Jézus kijelenti: „Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem. Én pedig feltámasztom az utolsó napon." A vonzásnak fordított görög szó a helkuó, amelynek jelentése: húzni (szó szerinti és átvitt értelemben egyaránt). Nyilvánvaló, hogy ez a vonzás egy egyoldalú dolog. Isten vonz az üdvösségre, és mi, akiket vonz, passzívak vagyunk a folyamatban. Kétség kívül mi reagálunk erre a vonzásra, de maga a vonzás teljesen Isten műve.
A János 21:6-ban a helkuót arra használja, hogy egy hallal teli nehéz hálót kihúzzanak a partra. A János 18:10-ben Péter kivonja a kardját, míg az ApCsel 16:19-ben a helkuó arra vonatkozik, amikor Pált és Szilászt a piactérre hurcolták a vezetők elé. Nyilvánvaló, hogy a hálónak semmilyen szerepe nem volt a partra vontatásának, ahogy Péter kardjának sem, és Pál és Szilász sem magát hurcolta a piactérre. Ugyanez mondható el Isten vonzásáról az üdvösségre. Néhányan önként jönnek, némelyeket akaratuk ellenére vonzanak, de végül mindnyájan odajönnek, noha a vonzásban semmilyen szerepük nincs.
Miért van szükség arra, hogy Isten vonzzon minket az üdvösségre? Egyszerűen fogalmazva azért, mert magunktól soha nem mennénk. Jézus azt mondta, hogy senki sem jöhet hozzá, hacsak az Atya nem vonzza (János 6:65). A természeti ember nem képes Istenhez jönni, de még csak a vágy sincs meg benne erre. Mivel szíve kemény és elméje sötét, az újjá nem született személy nem vágyik Isten után, és tulajdonképpen Isten ellensége (Róma 5:10). Amikor Jézus azt mondja, hogy senki sem jöhet hozzá, hacsak Isten nem vonzza, azt állítja, hogy a bűnös ember teljesen romlott, és ez az állapot mindenkire kiterjed. Olyan sötét a hitetlen ember szíve, hogy még csak észre sem veszi: „Csalárdabb a szív mindennél, javíthatatlan; ki tudná kiismerni?!" (Jeremiás 17:9). Ezért csakis Isten kegyelmes és irgalmas vonzása által üdvözülhetünk. A bűnös megtérésekor Isten megvilágosítja az egyén elméjét (Efezus 1:18), akaratát Önmaga felé irányítja, és befolyásolja a lelkét, ami nélkül a lélek sötétségben maradna, és Isten ellen lázadna. Mindez a vonzási folyamat része.
Bizonyos értelemben Isten minden embert vonz. Ezt hívják általános hívásnak, és különbözik Isten választottainak hatékony hívásától. A Zsoltárok 19:1-4-hez és Róma 1:20-hoz hasonló szakaszok arról tesznek bizonyságot, hogy Isten örökkévaló ereje és isteni természete világosan meglátható és megérthető mindabban, amit teremtett, úgyhogy „nincs mentségük". De az emberek mégis megtagadják Istent, és azok, akik elismerik létezését, mégsem jutnak üdvözítő hitre, hacsak Isten nem vonzza őket. Csak azok jöhetnek Krisztushoz, akiket – a Szentlélek ereje és az Isten kegyelme révén – a különleges kijelentés vonz.
Érezhető módjai vannak annak, hogy az illetőt vonzzák az üdvösségre. Először is, a Szentlélek meggyőz a bűnös állapotunkról és a Megváltó szükségességéről (János 16:8). Másodszor, egy eddig ismeretlen érdeklődést kelt a lelki dolgok iránt és olyan dolgok iránt ébreszt vágyat, amelyekre korábban nem vágytunk. Hirtelen a füleink megnyílnak, szívünk Isten felé fordul, és igéje új és lenyűgöző izgalmakkal tárul elénk. Lelkünk elkezdi megérteni a lelki igazságokat, amelyeket korábban nem értettünk: „A nem lelki ember pedig nem fogadja el az Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert csak lelki módon lehet azokat megítélni" (1Korinthus 2:14). Végül, elkezdünk új dolgok iránt vágyakozni. A Lélek új szívet helyez belénk, amely Isten felé fordul, amely vágyik arra, hogy megismerje Őt, engedelmeskedjen neki, és abban az új életben járjon (Róma 5:4), amelyet Ő ígért nekünk.
English
Mit jelent, hogy Isten vonz minket az üdvösségre?
