Kérdés
Mi következik a zárt kánon elvéből?
Válasz
A Szentírás kánonja tartalmazza a keresztény Biblia és a zsidó szent iratok minden olyan könyvét, melyek együttesen alkotják az Istentől ihletett teljes igét. Hit és hitgyakorlat tekintetében kizárólag a kánon könyvei bírnak tekintéllyel. A zárt kánon elve tehát azt jelenti, hogy a Biblia teljes és hiánytalan. Nem lesznek már újabb könyvek hozzáfűzve. Isten nem told további írásokat Igéjéhez.
A kánont Isten-, és nem ember határozta meg. Itt fontos disztingválnunk, hogy világosan láthassunk. A kánon részét képező könyveket nem azért tekintették Istentől ihletettnek, mert emberek egy csoportja úgy döntött, hogy az adott könyv a kánon része kell legyen. Épp ellenkezőleg! Pontosan azért lettek beválogatva a kánonba, mert papírra vetésük idején valóban Isten inspirálta az emberi írókat. Isten embereinek felelőssége pedig csupán abban állt, hogy ennek a tényét felfedezzék, és hogy az adott könyvet elismerjék annak ami - vagyis a kánon tagjának. A felfedezés ezen folyamata a zsidó írástudókkal kezdődött, és a korai keresztény egyház fejezte be a Kr.u. negyedik század végén. A Szentírás zárt - vagy más nevén - teljes kánonja úgy alakult ki, hogy a korai egyház tagjai "megpróbáltak" és "megtartottak" minden Igét, mely valójában Istentől fogant. Emberileg szólva ez a folyamat csak tökéletlenül bontakozott ki, végtére azonban mégis csak Isten szuverén szándéka jutott érvényre.
Korunk protestánsai az Ószövetség és az Újszövetség összesen 66 könyvét sorolják a kánonhoz. Római katolikusok és egyes görög-ortodox irányzatok olyan könyveket is a kánonhoz adnak, melyeket sem a judaizmusban, sem pedig a széles értelemben vett protestáns körökben nem tekintenek Istentől ihletettnek, így isteni tekintélyt sem tulajdonítanak nekik. Ezeket a járulékos írásokat apokrif iratoknak nevezik.
A legjelentősebb dolog, amit a zárt kánon elve maga után von az, hogy nem lehet már új könyvet adni a Bibliához, illetve a meglévőket sem lehet abból kivenni. Isten szája szólt.
A zárt kánon elvéből az is következik, hogy minden olyan új írás, melyet állítólagosan Isten ihletett, hamis, és ennek megfelelően is kell kezelnünk. A Védák, a Korán, a Mormonok könyve, A nagy küzdelem, vagy az ún. Keresztyény Tudomány minden publikációja ide sorolandó. Ezek ugyanis emberi művek (sok esetben komoly démoni befolyás alatt), nem pedig Isten Szent Lelkének ihletett Igéje.
A zárt kánon egyben azt is jelenti, hogy napjainkban nincsenek újszövetségi értelemben vett apostolok és próféták, vagy pontosabban nincsenek olyanok, akik merőben új kijelentést kapnának Istentől. Tény, hogy Isten egyeseket tanítóul, másokat prófétául rendelt, hogy az Ő Igéjét hirdessék. Azonban mindenki, aki azt állítja, hogy új kijelentést kapott az Úrtól, mindenki, aki úgy állítja be saját üzenetét, mintha az Istentől származna, vagyis egy lapon említi azt a Isten Igéjével, tehát ugyanazt a tekintélyt tulajdonítja neki, mint a Bibliának, megvezeti embertársait. Sorainkban sajnos sokan vannak, akik messze túl nagy jelentőséget tulajdonítanak azon - állítólag Istentől származó - álmoknak és látomásoknak, melyek manapság sok gyülekezetünk pulpitusán teret kapnak. "Isten szólt hozzám" - mondják sokszor hamisan, mikor megvezettetvén másokat is megvezetnek.
Mi volna azonban, ha mégis felfedeznének még egy Istentől ihletett profetikus könyvet? Mi lenne, ha Pál apostol elveszettnek mondott levelét találnák meg? A határozott válasz az, hogy még amennyiben egyértelműen be is lehetne azonosítani, hogy a levél valóban Páltól származik, akkor sem fűznénk a kánonhoz. Van ugyanis némi alapunk azt feltételezni, hogy Pál szolgálatának teljes idején sok különböző gyülekezetnek több levelet is írt. Annak a ténye azonban, hogy Isten nem őrizte meg őket, már önmagában is bizonyítja, hogy Isten nem akarta azokat a kánon részévé tenni (utalás a kánonban benne nem foglaltlevélre - lásd 2.Korinthusbeliekhez 7:8).
Júdás levele, melyet a legutolsók egyikeként kapcsoltak a kánonhoz, mielőtt az teljessé lett, ma is így szól hozzánk: " Szeretteim, mivelhogy minden igyekezettel azon vagyok, hogy írjak néktek a közös üdvösség felől, kénytelen voltam, hogy intőleg írjak néktek, hogy tusakodjatok a hitért, a mely egyszer a szenteknek adatott"(Júdás 1:3). A passzusban található "hit" szó itt pontosan a keresztény tanítás egészére vonatkozik, a teljes apostoli tanításra, és a keresztény tanok hiánytalan korpuszára. Más szavakkal tehát, keresztény hitünk minden egyes fontos elemét Isten már az apostolokon és prófétákon keresztül megüzente nekünk, és fel is fedte szentjei gyarapodására. Élő Igéjén keresztül Isten egyszer és minden korra megajándékozott minket minden ismerettel, ami a Krisztusban való kegyes keresztény élethez szükséges.
Egy nyílt kanon értelemszerűen azt jelentené, hogy mindig újabb és újabb "isteni kijelentéseket" kellene kapcsoljunk a Bibliához, hiszen ez a felfogás azon a nézeten alapul, hogy Isten kinyilatkoztatása folytatólagos természetű. Ha újabb és újabb könyveket adnánk a kánonhoz, akkor az egyidejűleg azt jelentené, hogy a jelen Bibliánk nem teljes, azaz így, vagy úgy, de hiányos.
A Példabeszédek 30:5-6 ma is óva int attól, hogy hozzátegyünk Isten Szavához. Így olvassuk az Igét: "Az Istennek teljes beszéde igen tiszta, és paizs az ahhoz folyamodóknak."
Mózes 5.könyvének 4:2 igehelye szintén ezt hangsúlyozza, mikor arra utasít, hogy ne tegyünk hozzá-, de ne is vegyünk el belőle: "Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek" (lásd még 5.Mózes 12:32).
A Biblia sorrendileg utolsó könyvének, a Jelenések könyvének utolsó sorai is a fentieket visszhangozzák: "Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, a ki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: Hogy ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra; És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, a mik e könyvben megírattak" (Jelenések 22:18-19).
A zárt kánon egyben annak a gondolatnak az elfogadását is jelenti, hogy Isten már mindent tudomásunkra hozott, amit nekünk, gyermekeinek, tudni szükséges. Ez maga után vonja azt is, hogy minden, amit Isten a Szentírásban kijelentett, az valóban ihletett, azaz kizárólag Tőle származik. Így tehát jól tesszük, ha semmit nem fűzünk Isten Igéjéhez, és ha semmit nem veszünk el abból, semmit nem hagyunk szándékosan figyelmen kívül.
A zárt kanon persze nem azt jelenti, hogy Isten napjainkban már nem nyilatkoztatná ki Magát az emberiségnek. Azt viszont jelenti, hogy a természetfeletti egyháznak (Krisztus teste, mely minden emberi felekezet felett áll) a Bibliában kijelentett igazságon kívül nincsen, és nem is lesz új kinyilatkoztatása. Isten mindent megosztott már velünk a Biblia zárt kánonján keresztül saját személyéről, a mi valós lényünkről, a helyes életvezetésről és a földi jövőnk minden egyes lényegi eleméről is (lásd 2.Timótheus 3:16-17).
English
Mi következik a zárt kánon elvéből?
