Kérdés
Mi az a Hebrew Roots, vagyis a zsidó gyökerek-mozgalom?
Válasz
A zsidó gyökerek-mozgalom hite azon a feltevésen alapszik, hogy az egyház messzire távolodott a Biblia igaz zsidó tanításától. A mozgalom állítása szerint a kereszténységet beszennyezte a görög és római filozófia és kultúra, melynek következtében a mai egyházi tanok csak az újszövetségi örömhír pogány másolatának tekinthetőek.
A zsidó gyökerek képviselői azt a tanítást tartják, mely szerint Jézus Krisztus kereszthalála nem betöltötte és eltörölte a Mózesi szövetséget, hanem éppen hogy megújította és ki is bővítette annak üzenetét, és azt beírta Isten igaz híveinek szívébe. Azt tanítják, hogy a az Újszövetséget csak zsidó szemszögből lehet igazán megérteni, valamint hogy Pál apostol tanításait napjaink keresztény pásztorai nem értik-, és ezért nem is tanítják helyesen. Sokan állítják, hogy létezik egy eredeti zsidó nyelvű Újszövetség, más esetekben pedig a még valóban létező görög újszövetségi iratok meglétét is tagadják. Ez valójában nem más, mint a bibliai szöveg megbízhatósága és hitelessége ellen intézett sunyi támadás. Ha abból indulunk ki, hogy igazak azok a vádak, melyek szerint a görög szöveg csupán egy hamisítás eredménye (vagyis mivel egyesek nyilván megváltoztatták, ezért nem tekinthető hitelesnek), akkor az egyháznak elvész minden alapja az igazság meghatározására.
Annak ellenére, hogy számos különböző zsidó gyökerek gyülekezet van, melyek tanításukban is eltérnek egymástól, mindegyikükben közös vonás, hogy a kereszténység "eredeti" zsidó mivoltának visszaállítását hangsúlyozzák. Állításuk szerint az egyház mára már elveszítette zsidó gyökereit, ugyanakkor mégis kényelmesen figyelmen kívül hagyják, hogy mind Jézus Krisztus, mind pedig tanítványai, a Tóra rendeléseihez hű zsidó emberek voltak.
A mozgalom tagjai idejük tetemes részében amellett érvelnek, hogy miért annyira szükséges minden hívőnek megtartania a Tóra rendeléseit. Megkívánják, hogy a hívők mindennapi élete a mózesi szövetség rendelései körül forogjon, épp úgy mint az az ószövetségi zsidóknál szokás volt. A Tóra követése egyben azt is jelenti, hogy a hét hetedik napját, azaz a Sabbathot, is meg kell tartani, hogy a zsidó ünnepeket és különleges napokat meg kell ünnepelni, hogy be kell tartani az étkezési szabályokat, hogy kerülni kell a kereszténység "pogány" elemeit (Karácsony, Húsvét), továbbá hogy meg kell tanulni a Szentírást zsidó szemlélet szerint megközelíteni. Azt tanítják, hogy a pogány keresztények, mint az olajfa vad hajtása, lettek beoltva a nemes olajfába. Tulajdonképpen ez a valós oka annak, hogy miért kell minden Jézus Krisztusban újjászületett hívő embernek betartani a szertartásos törvényeket is. Hangsúlyozzák, hogy ezt nem a törvényhez való kötöttségünk miatt kell tegyük, hanem hálás szívből, Isten szeretetéből, és a neki való engedelmességből. Mindemellett azonban azt is tanítják, hogy az, aki Istennek tetsző életet akar élni, a Tóra rendeleteivel kell kikövezze élete szegélyét.
A zsidó gyökerek gyűléseken többségben nem-zsidó emberek vesznek részt, még a rabbik (tanítók, mesterek) sem zsidó származásúak. Általában a "messianisztikus keresztény" nevet használják magukra szívesebben. Legtöbbjük azt a végső következtetést vonta le életére, hogy Isten arra "hívta el" őt, hogy zsidóként élje életét. Elfogadták azt a teológiai álláspontot is, mely szerint az ószövetségi törvények a pogányokra és a zsidókra nézve egyaránt érvényesek. Nem ritkán egy-egy zsidó ruhadarabot vagy kiegészítőt is viselnek, és — többek között — gyakorolják magukat abban is, hogy olyan örömmel táncoljanak Isten színe előtt, mint egykoron Dávid király. Írott és íratlan kommunikációjuk során zsidó neveket és kifejezéseket használnak. Sokan közülük tudatosan elutasítják a Jézus név használatát, és azt állítják a Jesua, vagy Isten kimondhatatlan neve (YHWH) az igazi név, melyen Isten akarja, hogy megszólítsák Őt. A legtöbb ilyen gyülekezetben a Tóra tanításait tartják az egyház alapvető tanításának, aminek következtében az Újszövetséget mintegy lefokozzák, és olyan másodlagos jelentőségű írássá degradálják, amit valójában csak az Ószövetség fényében lehet helyesen értelmezni. Ezen eszmeiség mentén a zsidó gyökerek sok képviselője a Szentháromság tanát is támadja.
A zsidó gyökerek-mozgalom állításaival szemben a Pál apostolon keresztül kapott újszövetségi tanítások teljesen világosak és magától értetődőek. A Kolossébeliekhez írt levél 2:16-17 igerészét így olvassuk: "Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában: Melyek [csak] árnyékai a következendő dolgoknak, de a valóság a Krisztusé." A Rómabeliekhez írt levél 14:5-ben pedig ez áll: "Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot [egyformának] tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve." A Szentírás világos kijelentése szerint ezen dolgok betartása, vagy elhagyása személyes választásunk függvénye. Ez, és sok másik, ige tanúskodik arról, hogy a mózesi szövetség törvényei és rendelései a végükhöz értek. Ha az Újszövetség tanításával szemben fenntartjuk, hogy az Ószövetség még mindig érvényben van, vagy ha úgy ferdítjük el az újszövetségi iratokat, hogy azok alátámasszák a zsidó gyökerek-mozgalom tanításait, akkor már hamis tant terjesztünk.
A zsidó gyökerek-mozgalom tanainak azonban van egy olyan oldala is, amely kifejezetten jótékonyan hathat hitéletünkre. A Biblia túlnyomó része a zsidó kultúrán belül keletkezett, így a zsidó szemlélet és a kultúra minél belsőségesebb megértése megnyithatja előttük a Szentírás teljesebb elsajátítását és erősen árnyalhatja az igerészekről-, a példázatokról-, és a nyelvi képes beszédről már meglévő ismereteinket. Semmi kivetnivaló sincsen abban, ha zsidók és nem-zsidók azért gyűlnek össze, hogy messianisztikus stílusban dicsőítsék az Istent, és hogy együtt ünnepeljék meg az ünnepeket. Az ilyen összejövetelek által jobban megérthetjük, hogy a zsidó felebarátaink hogyan értelmezik pontosan Jézus Urunk tanítását. Arra is lehetőségünk nyílik, hogy ezekkel az új ismeretekkel felvértezve hatékonyabban érjük el a hitetlen zsidó embertársainkat az evangélium üzenetével. Az Úr testében (gyülekezet) lévő nem-zsidóként számunkra is helyes dolog, ha azonosulni tudunk az Izráellel való megélt közösséggel, azonban az Izráellel való azonosulás nem az Izráellel való azonosságot jelenti.
A nem-zsidók nem a mózesi szövetség judaizmusába lettek beoltva, hanem Ábrahám hitét örökölve váltak Ábrahám magjává. Mind Ábrahám, mind pedig a neki adatott hit, messze megelőztek minden mózesi törvényt és zsidó szokást. A nemzetekből való minden népek a szentek örököstársai (Efézusbeliekhez 2:19), maguk azonban mégsem zsidók. Pál apostol ezt nagyon világosan hozza tudtunkra, mikor arról beszél, hogy ha valaki "körülmetélten hivatott el" "ne fedezze el azt", ha pedig valaki körülmetéletelnül hivatott el", az "ne metélkedjék körül" (1.Korinthusbeliekhez 7:18). Semmi szükség sincs arra, hogy bármelyik csoport is úgy érezze, hogy azzá kell válnia, amit a másik csoport képvisel. Ehelyett Isten a zsidókat és a nem-zsidókat is "egy új emberré" teremtette önmagában, azaz Jézus Krisztusban (Efézusbeliekhez 2:15). Ez az "új ember" kifejezés magára az egyházra utal, vagyis Jézus testére, ami immáron nem zsidókból és nem-zsidókból áll, hanem Jézus Krisztus kegyelmi ajándékát elfogadó minden hívő embertársunkból (Galátziabeliekhez 3:27-29). A zsidók és nem-zsidók számára egyaránt fontos, hogy megőrizzék saját identitásukat (önazonosság). Ezáltal Jézus testének egysége a világ számára is jól láthatóvá válik, amint Isten, egy hit, és egy keresztség által egyesít zsidót és nem-zsidót. Ha a nem-zsidókat valóban Izráel nemzetébe oltják be, és maguk is zsidókká válnak, akkor zsidók és nem-zsidók összejövetelének célja-, valamint az egység képe, melyet az "egy új ember" kifejezés szimbolizál, egyszerűen elvész. Isten nem-zsidókra néző szándéka sosem az volt, hogy eggyé váljanak Izráellel, hanem sokkal inkább hogy Krisztusban váljanak mindannyian eggyé.
A mozgalom befolyása mára már elérte gyülekezeteinket és beszivárgott a hitoktatásba is. A zsidó gyökerek-mozgalom tanításának gyakorlati alkalmazása veszélyes lehet. Ezek szerint az ószövetségi törvények és rendeletek betartása egy "kiváltképen való út", továbbá hogy ez az egyetlen módja annak, hogy Istennek tetsző életet vezessünk, hogy áldásban részesülhessünk. A Bibliában keresve sem találjuk azt, hogy a nem-zsidóknak be kéne tartaniuk a Lévita törvényeket vagy a zsidó szokásokat. Ennek valójában pont az ellenkezőjét tanítja az Ige. A Rómabeliekhez írt levél 7:6 igerésze így szól hozzánk ma is: "Most pedig megszabadultunk a törvénytől, minekutána meghaltunk arra nézve, a mely által lekötve tartattunk; hogy szolgáljunk a léleknek újságában és nem a betű óságában." Mivel Jézus Krisztus a mózesi törvények összes rendeletét tökéletesen betartotta, így egyben teljességgel be is töltötte azokat. Hasonlóan, mint amikor az utolsó részlet lefizetésével megszűnik a fizetési kötelezettség: Jézus tökéletesen betöltötte a törvényt és egészben fizette ki a teljes tartozásunkat, és ezzel mindannyiunk számára végleg lezárt egy fejezetet.
Maga Isten volt az, Aki a világot különböző kultúrájú, nyelvű és hagyományú emberekkel népesítette be. Minden olyan alkalommal, mikor szeretetben elfogadjuk egymást, és Jézus Krisztus egységében jövünk össze, akkor mindig Istent magasztaljuk fel, őt dicsérjük. Fontos, hogy mindannyian megértsük, hogy sem az nem valami, hogy valaki test szerint zsidóknak születik, mint ahogyan az sem, hogy valaki nem-zsidónak születik. Mi, akik lélek szerint Jézus Krisztusban születtünk meg másodjára, számtalan kultúrából jövünk és talán teljesen eltérő életstílust folytatunk, de mégis mindnyájan értékesek vagyunk és óriási szeretet árad ki ránk, ugyanis Isten széles családjának tagjaivá fogadott minket.
English
Mi az a Hebrew Roots, vagyis a zsidó gyökerek-mozgalom?
